A manga a képregény japán nyelvű általános elnevezése, a klasszikus japán ukijoe festészet és a nyugati művészeti hatások találkozásából fokozatosan jött létre. Jelentése szó szerinti fordításban "véletlenszerű képek" vagy "vázlat". A szó két kandzsiból, avagy kínai eredetű japán írásjegyből tevődik össze ilyeténképpen: 漫画.

 

  • A gyertyaalapú technikai ábrázolás a XV. századi japán rizskereskedők árjegyző technikáját veszi alapul. Fejlődése során a korai, szezonális és csak záróárat értékelő szemléletmódtól  a 20. század végére a napon belüli, 4 értéket vizsgáló megközelítésig jutott el (nyitó, záró, legmagasabb, legalacsonyabb).

 

Az első mangára emlékeztető művészi megoldások a 12. századra vezethetők vissza. A fametszetek nagyfokú népszerűsödésével aztán a 18-19. század folyamán kialakult stílus bizonyos szembeötlő jegyei öröklődtek tovább, hogy a nagy változások korának Japánjában kialakuljanak az irányadó elvek a képregényekkel kapcsolatban, s elterjedhessenek, mint népszerű árucikk. A manga kifejezés ellenben nem a második világháború után keletkezett, hanem az Edo-kori Japánban (az 1800-as évek egy olyan kora Japánban, amikor a fametszetek igazi reneszánszukat élték).

 

  • A japángyertyák vizuális ábrázolását a nyugati típusú szalag-olvasó technikába az 1980-as évektől megállíthatatlan lendülettel vették át a piaci résztvevők. East meets west, avagy a keleti technika találkozik a nyugati ábrázolásmóddal, szokták írni erről a fejlődési szakaszról. A nyugati megközelítés szerint a többször tesztelt küszöbértékeken érdemes kereskedni – a japán gyertyák könnyen értelmezhető információ tartalmukkal a pontos belépési rendszerek kialakításában nyújtanak pótolhatatlan segítséget.

 

A japán képregény-alkotások szinte az ismeretlenségből „robbantak be” a nyugati köztudatba az 1980-as évektől kezdődően. Különösen a második világháborút követően kezdtek el egyre fontosabb szerepet betölteni a hatalmas veszteségeket elszenvedő és amerikai megszállás alá kerülő Japánban, amely áttételesen itt próbálta meg levezetni a felgyülemlett feszültségek egy részét. A világégésből tehát vesztesen kikerülő ázsiai szigetország, habár rezignáltan tűrte ezen alárendelt helyzetet, s mindent megtett a nyugati kultúrvilág beszivárgása ellen, csak lassítani tudta azt, de megállítani nem az újonnan érkező impulzusokat. A Disney-rajzfilmek, amerikai képregények és tévéműsorok új lökést adtak a mangák alkotóinak. A korábban Japánt jellemző negatív értelemben vett nacionalizmus és katonás szemléletmód az évek múlásával egyre halványult, s ahogy ezen állam gazdasága talpra állt, úgy köszöntött be egy újabb virágzó korszak a képregényei terén is. A politikai mangák helyett - amelyek a Japán tragédiát, köztük például az atomtámadásokat dolgozták fel - a szatíra, a humor, a család, az erkölcsök, az érzelmek, a varázslatok, a szexualitás, bűnügyek és futurisztikus elképzelések kerültek előtérbe. Nem lehet tételes felsorolást adni arra, hogy milyen lett a manga, csak egy szót lehet erre mondani, sokrétű.

 

  • Ahány ház, annyi szokás. Kereskedési stratégiák ezreitől roskadozik az internet, hiszen az online tőzsdei szituációk végtelenszámú variációt nyújtanak, állandó bizonytalanságot és előre nem tudható jövőbeni haladási alternatívát. Ebben az örök bizonytalanságban a fogódzót a fontos árszintek (nyugat) és az egyértelmű információt sugalló gyertyaformációk (kelet) nyújtanak.

 

A kiadott történetek számos témát feldolgozhatnak, a háttérben viszont több mondanivalót rejt magában e képregény. Egyfajta szatírát, groteszk humort rejt magában, s a népi hagyományokat is beépíti művébe a szerző, amellyel más korosztályok számára is élvezhetőbbé teszi a történetet. Van manga, ami a beilleszkedés, a szülő-gyermek kapcsolat és a szokások, társadalmi elvárások kérdéskörével foglalkozik. Egy másik regény varázserővel bíró fiatal lányok harcát mutatja az ugyancsak hasonló erővel bíró gonosz szereplők ellen. A leányok küldetéstudata, célja erős karakterekké formálja azokat, de gyöngéd nőiességük mindvégig megmarad. E kiadvány jórészt a női társadalom szerepét foglalja magában. Tehát szinte minden képregény egy mögöttes mondanivalóval, tanáccsal is rendelkezik, amely jobbá próbálja tenni az egész társadalmat.

 

  • A tőzsdei kereskedésben sosem lehet a pénz a mozgatórugó, az csak végterméke a jelenlétünknek. A tevékenység magunkból fakadó, versenyre, jobbra törekvésünkből adódik. A talpon maradáshoz ugyanakkor nem a parketten jelenlévő ellenfeleket kell legyőznünk, hanem saját árnyékainkat átlépni: félelmeinket, kapzsiságunkat, bizonytalanságunkat, hitetlenségünket, kishitűségünket. Meg kell tanulnunk érzelmeink teljesfokú kontrollálását. Valójában jobb emberré, kiegyensúlyozottabbá, hosszú távon tervezővé kell válnunk a sikeres kereskedéshez. Ha mi nem neveljük meg magunkat, a piac meg fog.

 

Számos támadás éri e sajtótermékeket, hogy túlzottan brutálisak, véresek, olykor pornográf jellegűek, semmitmondóak. Ez sok esetben nem is tagadható, ám itt a titkos vágyak, az emberekben szunnyadó vad érzelmek kivetítésére nyílik így lehetőség. Mintha beöltöznének egyesek a kedvenc figurájuk bőrébe, megszabadulnak korábbi személyiségünktől, s új alteregójukkal minden korábbi bút, problémát hátrahagyva kiélhetik önnön rejtett kívánalmaikat, ledönthetik a korábbi tabukat. Lehetőség nyílik a felnőttek világába jutni, más bolygókon kalandozni. A Nyugat nem értette sohasem a japánok effajta nyitottságát, ezért inkább a legtöbb alakalommal cenzúrázta a japán képregényeket, animéket.

A képregényekben megjelenő alakok nemcsak a képújságokban szerepelnek. Karaktereik ott vannak mindenhol, a kulcstartókon, ruházati termékeken, a rádiókban, az interneten, sőt nem egy esetben animéket (rajzfilm) is készítenek róluk. A mangák minden bevásárlóközpontban, tömegközlekedési eszközök állomásain ott vannak Japánban, megkerülhetetlen tényezők.

(Forrás: Wikipedia, Candlecharts.com)